Vang Vieng

Szoval megint sikerult belesetalnom a turistacsoduletbe Pai utan. Viszont amig Pai egeszsegesen elvont, es nyilt, addig Vang Vieng a turizmus arnyasabb oldala, es tele van jellegtelen angol turistaval... Erdekes fuzio azert.

Kepzeljetek el egy falut Laoszban, ahol a helyieknek mar helyenkent telik teglara a bambusz helyett, csak mert a folyo menten barokat epitettek lengohintakkal, ahova egy kozponti raktarbol kolcsonzott traktorgumi belsovel vagy hivatalos, hogy reszegen lecsorogj.
.....
Szeretnem, ha a fenykepekbol latnatok, mi folyik itt, de nem mertem vizre szallni a gepemmel. Szoval fizetsz vagy ot dollart a rosszarcu gumiraktarosoknak, felraknak egy tuk-tukra, aminek a tetejen mar halomban allnak a belsok. Kiraknak vagy 6 kilometerre a varostol egy ilyesfele barnal. Ott mar varnak az ocsmanyul fellelkesult delceg nyugati fiatalok, Hans, Sean, Kelly meg a tobbi lumpen, akik mar javaban melegitenek az ingyen laoszi whiskeyvel az uvolto teknora, vagy fujjak magukra a testfesteket literszamra. A folyo felso reszen van vagy 10 bar, mindegyik teljes kotelpalyaval, es/vagy dzsuva -roplabdaval, -medencevel fogadja a folyon lassan levonulo fiatalokat. Szurkuletben meg innen indulunk, hogy meg megtegyunk vagy 40 percet a kis szigeteig, ahol kievezunk. Kilenckor (6-kor mar eleg sotet van) meg javaban jonnek vissza tubingosok a kis fahidakon. Vannak viszont, akik a folyo menti barokban kaphato varazsgombas shakekkel meg megboosterezik az elmenyt. Evente 7-en halnak Vang Viengben a Nam Songba, mind kulfoldiek.

Azert ha tarsasag nem is, de az egesz dolog a drotkotelekkel tetszett nagyon. Mar tul voltam a lengohintak javan, amikor kimasztam egy kotelen, hogy a folyo kozepen logo vodorbol visszahozzak egy zsetont, de a kezeim feladtak visszafele, a labam meg mar nem birtam, ahogy az acelhuzal belehasit. Meg most is faj a vallam, rajta a mocsaras kotelhuzasban felszakadt borommel.

A dolog ugy megy, hogy minden barbol vagy 2-3 laoszi kiskolyok fogja ossze az embereket a vizbol, egy palackot dobnak ki mindenkinek, aki arra csorog. Van amikor meg utanuk is usznak, ha a kotel mar tul rovid lenne.

Kicsit nagy volt a sokadalom, meg az angol. Este nem is mentem el a Q-BAR-ba, ahogy mindenki az aznapi tubingos osztasbol... Mar elozo este kifigyeltuk Cameronnal, hogy

Ahogy a vak sotetben mar vagy fel oraja esemenytelenul usztam a lassu arral a meszkoves csucsok alatt a Nam Songon, erre tessek persze hogy Ashley es Brian pofazasat kellett hallgatnom Pete Dohertyrol, meg Amy Winehouserol. Nehez a dolga a turistanak erre.

....

Na, mielott belefulladok a sajat rosszindulatomba, a tegnapi nap egyszeruen tokeletes volt. Fogtam egy biciklit, es kimentem a kornyezo falvakba a folyo menten. Sokkoloan kulonbozik a hangulat mint Vang Vien egyutcas kozpontjaban, ahol az ettermekben 24\7 jatszak a Family Guyt es a Jobaratokat. Itt a szegenyseg mar nem olyan vidam, nagyon kevesen vannak arammal, es szerintem alig valaki folyovizzel a hazukban. A kornyezo kis patakok es vizesesek pedig tele samponos feju fiatalokkal, oregekkel. A gyerekek 2 falura ettol Vang Viengtol mar mind mosolyogva integetnek, vagy penz kernek toled. Kozben meg azt kivanod, barcsak ne neznenek amerikainak, aki 2 millio tonna robbanoszert dobott le a laosziak udvarara, foldjeire, hazaira.

Szoval elkabitott a takarossag es szegenyseg, amit errefele latok. Mintha az europai koszosabb lenne a szegenysegeben. A tragyaszag, az arato emberek a foldeken, a hazak alatti mely, foldbe asott bolenyitatoban pancsolo gyerekek, az allando, illatos fust az utcan allo kis tuzhelyes kocsikbol, amin mindig rotyog, vagy sul valami. A 10 meteres bambuszt biciklivel maga utan huzo oreg, a kapaval a vallan battyogo neni, ebbol kerek meg tobbet.

Ugy ahogy a 10 eves kislanyok, akiket reggeli negykor lattam magam elott, egyenruhaban, szinte hadirendbe sorolva a rizsfoldek fele masirozni, a hatukon zsakokkal. Ereztem, ahogy hatra- hatranezve kivancsian-szomoruan nezik a bohem nyugati turistat szines cernakkal a hajaban. Amig mogottem a meg helytelenebbul viselkedo angolok unneplik magukat, meg a Liverpoolt, es tesznek mindenre. Igy vonulunk mi harmascsoportban, a kora reggeli huvosben...

Ma megyek innen vagy Luang Prabangba, vagy le egeszen Bangkokig, onnan pedig Krabiba, a Rai Leigh beachre.

Chiang Mai - Udun Thani - Vientiane - Vang Vieng

Nah, hat orszagot valtottam, Laoszban vagyok. Ami egyebkent helyesen Lao lenne, a franciak biggyesztettek egy nema s-t a vegere, amit a bunko nem franciak kiejtenek.

A remekul kivitelezett hataratlepes 2000 bahttol (50 dollar) szabaditott meg, hala annak, hogy visa-runnerrokkel kozosen csinaltattam a thai hatarvaros, Nong Khai egyik irodajaban. Ugyanis ahhoz, hogy honapokat tudj Thaifoldon tolteni, vagy itt elni, rendszeresen ki-be kell jarogatnod, vagy a kornyezo orszagok thai konzulatusan csinaltatnod egy 30 napos vizumot. Szoval sokaknak Chiang Maibol a 12 oras buszut, a haromoras hataratlepes havi rutin.

A Baratsag-hid atlepese a thai-lao remek kapcsolat szimboluma, a hatar dinamikus mukodes megis kicsit akadalyozott. Persze vissza mar spuriban megy, nem kell laoszi vizumot valtani.

Vientiant nevezik a falvak falvanak. Ketszazezres varos a Mekong partjan, rengeteg francias jellegu epulettel es etellel (elszortan peksegekkel, de baguette-tel mindenutt). Megis, a varoskepet inkabb a szuksegbol epult szocos betonepuletek uraljak. Persze delkelet azsiara jellemzu ket, max haromszintesekkel.

A tuk-tukosok, is ramenosebbek, a jarganyuk sem hasonlit a fenseges thaiehoz. Japan motorokbol atalakitott buherak, hatul ket paddal, hogy tobb embert szallithasson. A tetot sokszor egy'egy srehen odahegesztett csavar tartja, vagy csak a festek. Ja, es kiegeszito keresetkent illegalis herbekkel kereskednek...

Egy kinai srac mondta, aki nagyon kedveli a kolat, hogy ha laoszban jart, akkor meg erre is sajnalja a penzt. Az arak majdnem ketszeresei a thaifoldieknek, megis evtizedekkel van lemaradva a szomszedtol. Gondolom a 60-as 70-es evek amerikai szonyegbombazasok miatt is.

Egyebkent a nyelv nagon hasonlit. Azt a nehany szot, amit thaiul megtanultam, most kis atalakitasokkal itt is hasznalhatom.

Vientiane-tol vagy haromoranyira vagyok most, Vang Viengben. Holnap reszletes beszamolo.

Pai - Sopong - Mae La-Na - Chiang Mai

Paibol nem kaptunk jegyet Chiang Maiba, ugyhogy Mae-Hong-Son fele indultunk, kozel a burmai hatarhoz. Rebekka hallott errol a helyrol, Mae-La-Na-rol egy spanyoltol, akivel Malajziaban utazott.

Szoval ahogy bambultunk a Pai-i buszmegalloban, eppen elottunk ment el a buszunk. Hiaba futottam utana, es kerdeztem az utasokat, hogy ez a Mae-Hong-Son-i gyors-e, ok csak azzal az altalanosan muvelt fejbillegetessel feleltek amit europai ember nem ert.

Szoval eltelt egy kis ido, mire mi eszbekaptunk, meg a motorostaxik is. Igen, vannak ezek a buszmegallok kornyeken legyeskedo robogos taxisasszonyok, akik a busz utan rohannak, ha te lekesed. Ket perccel kesobb mar javaban a motoron ultem a negyvenkilos hatizsakommal, meg ezzel a novel, elottem Rebekka hasonloan. Nekem egyebkent fel sem tunt, hogy ok taxisok, azt hittem joszivu helyiek, mar a szivem szakadt meg ertuk, ahogy a tizedik egyenesnel sem lattuk a buszunkat felbukkanni.

Szoval ledobtak minket egy kalyibanal, onnan ket stoppal a pick upok platojan elerkeztunk Soppongig, ahol egy ejszakat toltottunk.

Masnap motort probaltunk berelni, de mar a szandekkal is tobb ora hatranyba kerultunk az idovel szemben. Ugyanis az egyetlen berelheto motor egyszeruen eltunt, legalabbis az opiumtol erosen szedelgo helyi oreg nem talalta.

Szoval busszal a keresztezodesig, ami Mae La Na-ba vezet. Egyebkent ilyen kozel burmahoz minden kb 5 kilometernel fegyveresek ellenorzik az elhalado autok utasait, opiumot keresnek.

Szoval gyalog Mae La-Na fele indultunk, kutyak kergettek, az uton senki. Lonely Planettel elve off the beaten track. Mire egy soder szallitmany tetejen sikerult beerkeznunk a faluba. Ami egyebkent Makkoshotykanal is joval kisebb, a megjelenesunk nem titkolt megdobbenest valtott ki.

Megtalaltuk a boltot, a boltos a vendeghaz tulajat, lett hol aludnunk. Meg aznap elmentunk az egyik barlangba a harom kozel egy helyi emberrel, akinek 100 bahtot fizettunk ezert.

Masnap stoppal Soppongig, onnan Chiang Maiba a hely busszal. 112 kilometert tettunk meg nem egeszen hat ora alatt. A busz mar kicsit erejet vesztette a hegyekkel vivott negyveneves kuzdelmeben.

Szoval most itt, Chang Maiban. Szivem szerint mar Krabiban lennek, Rai Ley beachen, de tudom, hogy ha most nem indulok Laosz fele, akkor soha.

Szoval akit erdekel meg sorsom tovabbi alakulasa, hamarosan jon Laosz!

Kepek Paibol

Paiban

Chiang Maibol szerdan, 14-en erkeztem meg Paiba Jodieval es Shaunnal. Aztan masnap jottek a kanadaiak. Kezdett mar kicsit terhes lenni az egyre elmelyulo kulonbseg az utazasi szokasainkban, ugyhogy egyaltalan nem bantam, hogy meg az elso nap osszefutottam Jordival, egy barcelonai baratommal itt Paiban. Vele meg Bangkokban mulattunk at egy napot, az O elso napjat Thaifoldon. Vegul mindketten itt kotottunk ki...! Es mindketten teljesen veletlenul a Pai River Lodgenal van a bungalownk. Minden ut Paiba vezet, erre jutottunk tegnap este is. Nemsokar eljon majd a nap, hogy magnesvasut fog Bangkokbol Paiba vezetni, a fedelzeten pedig egy Bob Marley tribute band ad elo koncertet.

Erdekes, hogy az egyebkent hatalmas Eszak Thaifoldnek ez a hely szimbolizalja, adja az eszenciajat majd minden magunkfajta utazonak. Na, nem melazok ezen el annyit! Ide jott egyebkent az amerikai, akivel meg a buszon talalkoztam Bangkokban. Most mar ertem miert. A turistak itt inkabb utazok, akiknek a kovetkezo utja Laoszba vezet. Erdekes, hogy szinte mindenki, akit ezeddig megismertem mar Laoszban, vagy Vietnamban van mar.

Pai egy haromezres varos a burmai hatarhoz kozel, hegyekkel es rizsfoldekkel korulolelve ezerotszaz meter magasan. Szeretik idealizalni, de Pai mintha tenyleg kompromisszum lenne egy utazoknak epult hippitanya es egyszer hegyvideki embereknek epult falu kozt. A bambusz itt a legelterjedtebb epitkezesi anyag. Egy ilyen bungallot vettem ki olyan 3 euronyi bahtert a folyo mellett. Belul persze csak egy hatalmas matrac es szunyog halo van, de egy ilyen szellos bamboo hutban jo moka az alvas.

Upppsz. Ujabb aramszunet! Naponta olyan 5-fordul elo, de senki nem hoborog. Tegnap, ahogy Jordival, Rebeccaval es Lanival mar a a napunk vegen motoroztunk vissza Paiba a sotetben (itt mar hatkor lemegy a nap), ranktort egy hatalmas vihar, egymas utan haladtunk libasorban, amig mar nem birtuk a kuzedlmet az arcunkba csapo vizzel, es megalltunk. Teljes sotetseg korulottunk, azt hittunk a vilag vegen vagyunk. Mar be akartunk kopogni egy kozeli kunyhoba menedekert, amikor hirtelen lon vilagossag, es egy kavezo es egy kinai etterem kozott talaljuk magunkat! Ugyanis aramszunet volt, es akkor kapcsoltak vissza.

Rengeteg itt a kisebbseg, csutortokon egy moszlim kinai faluba motoroztunk el. Latszik is, hogy kevertebb fajtak errefele. Az atlag Pai testalkata is kulonbozik mondjuk a Bangkoktol. Alacsonyabbak, es kicsit indianszeruek, gondolom a burmai behatasok miatt. Az en tompa erzekszerveimmel meg az etel is maskepp izlik. Illetve jobban izlik. Curry es kokusztej helyett az erdoben megtermo friss fuszereket, es rengeteg koriandert hasznalnakl. Itt ugyanis mar megterem a brokkoli es karfiol is. A Pad Tai elvezi negyunk kozott a legnagyobb bizalmat, ha negyen eszunk negy tanyerbol ketto biztosan Pad Tai. A tobbit meg megosztjuk, de mindenkinek van szavazat joga.

Mar mindenhol voltunk Pai korul, megis tegnap, penteken toltottuk a legjobb napunkat Paiban. Egy elefantfarmnal alltunk meg az eso elol. Az udvaron labteniszeztunk egy vesszobol font labdabol, ami nemzeti sport erre. Majd a forrasnal alltunk, meg ahol buddhista monkokkal foztunk tojast (very delicious!-ahogy hirdettek) a nyolcvan fokos vizben. Nem 10 percbe tartott, hanem negyvenbe, de a tojasok vegul megfottek, es isteniek voltak a forro furdobol kimaszva. Natural highness. Egyebkent a hot spring nemzeti parkba 100 baht lett volna, de sikerult lealkudnom az egyenruhassal 80-ra, mer negyen voltunk.

Szoval elballagtam a mosdoig, de mire kijottem, a papucsomnak hult helye. A zuhany alol kibattyogo japan turistaval probaltam megertetni, hogy az enyem van rajta!. Fura, hogy a nap vegen pedig a Bamboo nevu folyo feletti fekvohely (olyan lusta, szines, szonyegekkel es parnakkal boritott epitmeny) elott hagytam a cipom, ahogy az itt szokas. Olyan negy orakor kijove nem talaltam, persze hogy belerugtak bambuszhid alatti kotyvalekos zagyvadekba. A pincerek csak nogattak a fejuket, azt hittem remenytelen. Mezitlab motoroztam haza, atgazolva az esotol megszaporodott piocak tomegen.
Aztan ma meglett, budosen, koszosan, de meglett. Meg a mai napig fejtegetem a tortenesek mivoltjat.

Szoval a puhara fott tojastol megreszegulve a kanyonnak vettuk az iranyt. Nezzetek majd a kepeken! Megvacsoraztunk .Egyebkent itt barhol, barmikor, barmennyiert meglehet. Az etterem gyakorlatilag egy csalad, ha valaki jon, csak fogjak a pult mogotti wokot, alagyujtanak, es mindent frissiben elkeszitenek neked. Papaya shakekel (80 forint) pedig minden konnyen csuszik.

Ezt kovette egy percre pontosan kitervelt ejszakai furdozes a vizesesnel. Ahogy teljesen besotetedett, es alig talaltunk vissza a motorjainkhoz, meg megalltunk egy tisztasnal, kornyezo hegyeket neztuk a villamlas fenyeben. Korolottunk kicsi vilagito bogarakkal az abszolut csendben. Egeszen megdobbento volt.

Aztan kovetkezett a hazaut, es a mar emlitett hidegzuhany, es elveszes.

Szoval hat remenytelenul nehez lesz itthagyni holnap Pait. De engem is huz valami Laoszba, ha mar mindenki odatart.

A jungle trek kepekben

4 napnyi netnelkuli nap.

Ezuton is bocsanat mindenkinek, aki aggodott erettem, hogy megvadult elefantcsorda aldozata lettem, vagy barmi hasonlo. Egy harom napos dzsungelturan voltam aram, meg minden nelkul. A reggel pedig, mielott indultam, nem volt idom meguzenni, hogy nem leszek available.

Nem tartok feljegyzest a napokrol, ugyhogy a lelemenyes olvaso biztosan talal majd ellentmondast a torteneteimben. Szoval talan meg csutortokon, hogy meguntam a varost, bereltem egy 100 kobcentis mopedet (amihez itt meg jogositvanyt sem kernek), es felmentem a Chiang Mait kornyezo hegyekbe, egeszen Doi Suthep buddhista templomaig, ami vagy ezer meter magasan fekszik. Az ember azt gondolna, az effajta szentelyekben nincsen kecmec, csendben kell lenni, tisztelettel, lehajtott fejjel fotozni. Az olaszul beszelo thaifoldi tolmacs viszont pofatlanul hangosan beszelt, es a legtobben rovidnadragban masiroztunk az aranybol es feldragakovekbol keszitett Buddha szobrok elott. Shame on us.

Meg feljebb talaltam egy szereny jelzest egy barlang fele. Ahogy leereszkedtem a csuszos agyagbol es bambusz korlattal kiepitett osvenyen, eloszor a fustolo illata, majd fogkefe, majd egy egesz haztartas rajzolodott ki a barlang korul. Persze nem olyan Pest kornyeki csoves modra. Nem hianyzott a rengeteg Buddha szentely sem. A barlang elott pedig a narancsba oltozott talan MONK hevereszett hintaagyaban. Szoval a barlangot nem lattam, de csinaltam nehany fotot:

Aztan hazafele robogva meg megalltam egy vizesesnel a helyiekkel furdeni.

Szoval hat hogyis volt ezutan a haromnapos jungle trip? Asszem kell meg ra egyet aludnom, mert meg most sem erkeztem egeszen vissza. 6 oras gyalogturak az erdoben, vizesesekkel, apro falvakkal, rizsfoldek menten. Aztan az utolso nap turistavakito modon bambusz rafting, white water rafting, es egy kis elefanttura.

Viszont mindez kicsit a gyanu arnyekaban, hogy osszeszedtem valamifele tropusi lazat. Tudni kell, hogy nem oltattam be magam semmi ellen. A kirandulas elott egy nappal vettem a sarki gyogyszertarban malaria tablettat. Nem szamoltam a mellekhatasokkal, es ahogy Chiang Maibol a dzsungel fele tartottunk a deszkas pick uppal, hirtelen nagyon rosszul lettem. Nem csak egyszeru emelyges, hanem valami szorongasos dobbenet tort ram. Aztan estere felment a lazam is. Szoval hat majdnem hazaszallitmanyozodtam. Olvastam persze, hogy nagyon meg kell gondolni, hogy beveszunk-e ilyesmit, mert a mellekhatasok nagyon le tudjak rantani az ember kirandulasat.

Viszont meg igy is fantasztikus moka volt. Heten maradtunk harom napra, ket vezetovel. Tegnap este pedig pizzaval unnepeltuk a civilizaciot. Nekem a thai kajak tobbsege sajnos nem csuszik.

Szoval toltok meg fel kepeket majd, valamivel reszletesebb elmenybeszamoloval. A

Eszakon

Hirtelen elhatarozasomban nem Kanchanaburiba, hanem Chiang Maiba jottem, nagyon eszakra. Azt mondjak, addig erdemes eszakra jonni, amig delen tart a monszun. A buszut tartott vagy 13 orat, es egy amerikai hippiguru tarsasagaban toltottem. Lehetett vagy 70 eves, a szalmakalapjara egy sajat kezuleg megnyuzott kobra bore volt korbetekerve. A busz az egesz ut alatt nagyokat zihalt, aztan vagy 15 perccel, hogy a varosba ertunk volna, megallt, es kulonbozo guesthouseok minibuszaiba tereltek minket. Szerintem elore kitervelten.

Egy egyszeru manchesteri parral tartottam egy kozeli hosteljukben, mert fogalmam sem volt hol alszom. Most cuccolotam be vagy egy oraval ezelott.

Amugy a Kaoh San Roadbol mar nagyon elegem volt, jobb, hogy leleptem Bangkokbol, kezdett mar tul intenziv lenni az alapbazis. Innen, Chiang Maibol meg lehet elefantos turat, Bungee Jumpingot meg raftingot es sokegyeb dzsungelbeli kalandsagot csinalni. De elobb letudom a kotelezot. A sok watot, templomot. Es most nem bannam, ha croissant es kavet ennek reggelire, nem disznohusos currys levest. Tudom, tudom. Elnyugatiasodtam. Egy hazank fia a loncsre menne.

Azt mondjak Chiang Maiban lehet a legjobbakat enni. A huvosebb klima miatt itt megterem a brokkoli es a karfiol is. Megis, a sarki hamburgeres lattan osszecsordult a szamban a le. Nem szegyellem kimondani, de a thai kaja nekem kicsit emelyito. Tul sok palma- es kokuszolajat hasznalnak.

Tegnap bementem egy konyvesboltba a Soi Rambuttrit, es megvettem Fejtos Evatol (Nok Lapja) a Bangkok tranzitot. Lehetetlenul csopogos fercmu, de megis fura volt kis patkanylyukambol olvasni a szomszed utca rendororserol.

A mostani szobam luxusszeru, 6 euroert. Talalhattam volna olcsobbat is, de holnap lehet hogy tovabballok Paiba. Azt mondjak, ott nagy a nyugalom, es a turistatomegek is inkabb enfelek. Az mar igazi gateway kicsiny a hegyi falvakba. Azokban elnek a hegyi torzsek. Azok is, akik gyurut hordanak a nyakukban. A legtobbjuk a kozepkorban telepult be Tibetbol, Burmabol, vagy Kinabol. Fenykepezni tilos.

Este ujabb update!

Bangkok, Chinatown es mas finomsag

Az en faradt szavaim helyett, inkabb benyomok nehany kepet a mai nap esemenyeibol. Csok a csaladnak, meg Manokanak!!!

A cukisagkedveloknek mosolyfakaszto inditaskent:



Fodrasszalon Chinatownban.



Itt vettuk ezt a vegyessalit. Az etvagyamon nem segitett a latvany es a szag.




Vettunk egy zacsko ropogtatnivalot. Mini bekaval meg dogsaskaval, ket kanal piritott hangyaval megszorva. A leveleket nem tudom beazonositani. Mentolosak, csiposek.



Buddha tiszteletere keszitett viragcsokrok. Eddievel vettunk is kettot, hogy aztan a templomban zavart mozdulatokkal kiserve felagassuk az egyik szent szobrat. Kozben mogottunk a pagoda szemelyzetise koreografalta az imadsagunk helyes kezmozdulatat. Tisztaban vagyok, hogy a hajam komikus, de mentsegemre mondom , hogy csak viccnek szantam... Eddie egyebkent tipikus thaifold fuggo, csak azert nem irok rola tobbet, mert ert
magyarul.



Igy nez ki ket furcsa turista egy Buddha szentely elott...


Es igy fest egy europai mertekkel merve hihetetlenul lelkes viragosstand. A sargabb viragok, illetve lotuszok Buddha templomaiba, vagy egyszeru tuk tuk soforok jarmuibe kerulnek. Egy ilyen piac vegig jarasa utan ugy ereztem, hogy az europai melosok kelletlenek, az aruik pedig felulertekeltek. Es tenyleg fontos elmondanom, hogy itt nem az olcsosagon van a hangsuly, hanem a kifonomult, elo, hetkoznapi kulturarol a viragarusoknal, a kaja standoknal. Ha peldaul europaban egy nemzet szegeny, ott nem feltetlenul fognak egyszer ket centis bananlevelbe csavart grillezett rizses gyumolcsoket arulni, hanem krumplit zabalsz fulladasig. Vagy langost.Mer ilyenek vagyunk. Reszletszegenyek, es turelmetlenek.




Buszozunk. A busz hajopadlos, lelatni az utra, de harom forgo ventillator van benne, surun jar, es csak 20 forint a jegy.















Az uj szobam az uj hajammal benne. Ez mar poloskasabb az elozonel, es estenkent furcsa cincogasokat hallok, mielott a kakas kukorekol a szomszed kifozdek kertjeben. Harom euroert ezt kapjuk Bangkokban.

















Figyeljetek a zold szinu feliratot. Igy irjak a WC papirt a thaiok szerint. Egyebkent nem hibaztatom oket. Amilyen lehetetlen nekunk akarcsak emlekezni a legalapvetobb thai kifejezesekre, annyira csodalkozom, hogy itt meg az idosebbik is legalabb a szamokat ismerik angolul.

Ez itt egy eleg intenziv kep. Bangkok mentsegere szolgaljon, hogy ilyet nem sokat latni, es asszem az asszony nem thai volt, hanem indiai.



Baratunk lelkesen promotalja pornostandjat.



Az aruhazaik sem emlekeztetnek az otthoni lidlik szuk kinalatara. Zavarbaejtoen sok cuccal vannak megszorva, es szinten nevetsegesen olcsoak. Videot csinaltam, de nem sikerul feltoltenem.



Ez itt valamilyen hatalmas gyumolcs (bocsanat a tudatlansagomert). Allitolag a kinaiak szeretnek vele fozni, es olyan szaga van, mint a romlott tojasnak.

Megegyszer, bocs a rendezetlensegert, de uj vagyok a bloggerhez. Ma veszek jegyet Konchanaburiba, ami vagy 200 kilometerre nyugatra fekszik Bangkoktol. Kozel az Erawan nemzeti parkhoz, ahol ingyenes a hal masszazs!

Soi Kaoh San. Turistagetto...

Fura. Azt hittem, amint ideerek, rogton belevagok naplot irni, eloben kozvetiteni, de a bameszkodason kivul semmi sem kot le. Es minden percet elvesztegetettnek erzek, amit nem az utcan toltok, egy szekeres grill mellett a piszkosul olcso mindenfelet zabirozva. Nem is tudom miket eszek, es nem is nagyon akararom tudni.



Bocs a zagyvasagert, de a tegnapom nagyon hosszura sikeredett. Amit ma nem alvassal, hanem masszazzsal kezeltem. A masszazs is csak olyan itt, mint minden mas. Nagyon elerheto. Es nem csak a turistagettoban, de a thaiok penzre valtjak valamennyi tehetseguket, igy az utcak kepe nagyon kaotikus. Nem elviselhetetlenul, mert marha jo, hogy barmerre lepsz, 15 bahtert jol lakhatsz. Na jo, itt Kaoh Sanon 25ert. De ha csak egy utcaval mesz arrebb, az arak is baratibbak, az emberek is erdeklodobbek. Tegnap bementunk ket nemet alkalmi baratommal (az egyik magyarul is beszel, haza van Torokbalinton) egy nagy piacra. Majdnem egy egesz nap telt el ugy, hogy nem lattam feher embert. Na persze nem nagy szam, de megis kulonos volt. A thaiok nagyon bekesek, es mosolygosak. A napom is hasonloan alakult. Na meg vagy hat szatyortropusi hippiruhaval gazdagodtam, ami jol jon, mert az en europai farmernadragomban alig elviselheto a meleg. Most meg rohogok, hogy meg ket pulcsit is hoztam.

Ah, egyebkent a szallasom a turistagetto szive csucske tajekon terul el, vagy szaz szobaval, es egy furdomedencevel, es korparonamaval Banglamphu varosreszere.

Lehet, hogy holnap meg maradok itt. Mar most a szivemhez nott itt, pedig egy tapasztalt turista csak a szajat huzna a Khao San Road hallatara. De mar most talaltam ismerosoket. A felkopasz gombolyu Thai not, aki olyan kedvesen es meghokkentoen artikulal; a ket baratnojet, akik ma teljesen atalakitottak a buramat, meg pamutot is tekertek ra nem egeszen haromezer forintert. Imadom, hogy mindenki olyan marha termeszetes, kiveve azt a szokitett angol picsat, aki mogottem hivogatja a baratnoit, meg a francia sracot, aki a baratnojet probalja hivni, de a gepe bekrepalt, es most angolul ordibal a baratnojevel meg a geppel.

Nah, szoval erzem hogy jo helyen jarok....

Egyebkent