Paiban

Chiang Maibol szerdan, 14-en erkeztem meg Paiba Jodieval es Shaunnal. Aztan masnap jottek a kanadaiak. Kezdett mar kicsit terhes lenni az egyre elmelyulo kulonbseg az utazasi szokasainkban, ugyhogy egyaltalan nem bantam, hogy meg az elso nap osszefutottam Jordival, egy barcelonai baratommal itt Paiban. Vele meg Bangkokban mulattunk at egy napot, az O elso napjat Thaifoldon. Vegul mindketten itt kotottunk ki...! Es mindketten teljesen veletlenul a Pai River Lodgenal van a bungalownk. Minden ut Paiba vezet, erre jutottunk tegnap este is. Nemsokar eljon majd a nap, hogy magnesvasut fog Bangkokbol Paiba vezetni, a fedelzeten pedig egy Bob Marley tribute band ad elo koncertet.

Erdekes, hogy az egyebkent hatalmas Eszak Thaifoldnek ez a hely szimbolizalja, adja az eszenciajat majd minden magunkfajta utazonak. Na, nem melazok ezen el annyit! Ide jott egyebkent az amerikai, akivel meg a buszon talalkoztam Bangkokban. Most mar ertem miert. A turistak itt inkabb utazok, akiknek a kovetkezo utja Laoszba vezet. Erdekes, hogy szinte mindenki, akit ezeddig megismertem mar Laoszban, vagy Vietnamban van mar.

Pai egy haromezres varos a burmai hatarhoz kozel, hegyekkel es rizsfoldekkel korulolelve ezerotszaz meter magasan. Szeretik idealizalni, de Pai mintha tenyleg kompromisszum lenne egy utazoknak epult hippitanya es egyszer hegyvideki embereknek epult falu kozt. A bambusz itt a legelterjedtebb epitkezesi anyag. Egy ilyen bungallot vettem ki olyan 3 euronyi bahtert a folyo mellett. Belul persze csak egy hatalmas matrac es szunyog halo van, de egy ilyen szellos bamboo hutban jo moka az alvas.

Upppsz. Ujabb aramszunet! Naponta olyan 5-fordul elo, de senki nem hoborog. Tegnap, ahogy Jordival, Rebeccaval es Lanival mar a a napunk vegen motoroztunk vissza Paiba a sotetben (itt mar hatkor lemegy a nap), ranktort egy hatalmas vihar, egymas utan haladtunk libasorban, amig mar nem birtuk a kuzedlmet az arcunkba csapo vizzel, es megalltunk. Teljes sotetseg korulottunk, azt hittunk a vilag vegen vagyunk. Mar be akartunk kopogni egy kozeli kunyhoba menedekert, amikor hirtelen lon vilagossag, es egy kavezo es egy kinai etterem kozott talaljuk magunkat! Ugyanis aramszunet volt, es akkor kapcsoltak vissza.

Rengeteg itt a kisebbseg, csutortokon egy moszlim kinai faluba motoroztunk el. Latszik is, hogy kevertebb fajtak errefele. Az atlag Pai testalkata is kulonbozik mondjuk a Bangkoktol. Alacsonyabbak, es kicsit indianszeruek, gondolom a burmai behatasok miatt. Az en tompa erzekszerveimmel meg az etel is maskepp izlik. Illetve jobban izlik. Curry es kokusztej helyett az erdoben megtermo friss fuszereket, es rengeteg koriandert hasznalnakl. Itt ugyanis mar megterem a brokkoli es karfiol is. A Pad Tai elvezi negyunk kozott a legnagyobb bizalmat, ha negyen eszunk negy tanyerbol ketto biztosan Pad Tai. A tobbit meg megosztjuk, de mindenkinek van szavazat joga.

Mar mindenhol voltunk Pai korul, megis tegnap, penteken toltottuk a legjobb napunkat Paiban. Egy elefantfarmnal alltunk meg az eso elol. Az udvaron labteniszeztunk egy vesszobol font labdabol, ami nemzeti sport erre. Majd a forrasnal alltunk, meg ahol buddhista monkokkal foztunk tojast (very delicious!-ahogy hirdettek) a nyolcvan fokos vizben. Nem 10 percbe tartott, hanem negyvenbe, de a tojasok vegul megfottek, es isteniek voltak a forro furdobol kimaszva. Natural highness. Egyebkent a hot spring nemzeti parkba 100 baht lett volna, de sikerult lealkudnom az egyenruhassal 80-ra, mer negyen voltunk.

Szoval elballagtam a mosdoig, de mire kijottem, a papucsomnak hult helye. A zuhany alol kibattyogo japan turistaval probaltam megertetni, hogy az enyem van rajta!. Fura, hogy a nap vegen pedig a Bamboo nevu folyo feletti fekvohely (olyan lusta, szines, szonyegekkel es parnakkal boritott epitmeny) elott hagytam a cipom, ahogy az itt szokas. Olyan negy orakor kijove nem talaltam, persze hogy belerugtak bambuszhid alatti kotyvalekos zagyvadekba. A pincerek csak nogattak a fejuket, azt hittem remenytelen. Mezitlab motoroztam haza, atgazolva az esotol megszaporodott piocak tomegen.
Aztan ma meglett, budosen, koszosan, de meglett. Meg a mai napig fejtegetem a tortenesek mivoltjat.

Szoval a puhara fott tojastol megreszegulve a kanyonnak vettuk az iranyt. Nezzetek majd a kepeken! Megvacsoraztunk .Egyebkent itt barhol, barmikor, barmennyiert meglehet. Az etterem gyakorlatilag egy csalad, ha valaki jon, csak fogjak a pult mogotti wokot, alagyujtanak, es mindent frissiben elkeszitenek neked. Papaya shakekel (80 forint) pedig minden konnyen csuszik.

Ezt kovette egy percre pontosan kitervelt ejszakai furdozes a vizesesnel. Ahogy teljesen besotetedett, es alig talaltunk vissza a motorjainkhoz, meg megalltunk egy tisztasnal, kornyezo hegyeket neztuk a villamlas fenyeben. Korolottunk kicsi vilagito bogarakkal az abszolut csendben. Egeszen megdobbento volt.

Aztan kovetkezett a hazaut, es a mar emlitett hidegzuhany, es elveszes.

Szoval hat remenytelenul nehez lesz itthagyni holnap Pait. De engem is huz valami Laoszba, ha mar mindenki odatart.