Siam Reap és Angkor

Mar Londonbol jelentem! A bangkoki túrám után jegyet váltottam a Kambodzsai hatar melle, Aranyaprathetba. Későn értem a városba, az út végtelenül lapos és lápos vidékeken, többnyire rizsföldeken vezetett, a horizontot pálmák díszítették. Tényleg mintha a világ vége felé haladtunk volna. A vonat két kocsiból állt, amin összesen hat rendőr volt szolgálatban. Nem is hiába, le is rugdostak egy hangos részeget.

Szóval egy napot a határvárosban töltöttem, ahol minden kutya megugatott.

A másnapi átkeléshez kellő háttérismeretekkel felvértezve ültem fel a teherautóra, ami húsz forintért a határra visz. A határ thaföldi oldala egy hatalmas piac, a kambodzsai pedig kaszinó.

A thai határőr mondta, hogy visszafele nem kapok vízumot a határon, tehát ha átmegyek a határon, nincs visszaút, Phnom Penhbe kell mennem a thai nagykövetségre vízumot csináltatni. Tehát arra gondoltam, visszafordulok, nem kockáztatom meg, hogy kifutok az időből, és lekésem a gépem Európába...

Az utam rácsos katonai teherautók mellett vezetett, amiben khmer bevándorlók és gyerekei küzdöttek, hogy levegőt kapjanak egymás mellett, talán már órák óta. Néhány thai a jeges kávéját lóbálta feléjük, viccből, gonoszan nevetve. Éreztem, hogy Kambodzsa nem Thaiföld, hanem a harmadik világ. Szóval vettem egy nagy levegőt, és nekilendültem a hídnak a kéregetők mellett a kaszinók felé.

A kormány által fizetett egyenruhás, angolul beszélő fiatalok várják a nyugatiakat a buszállomáson. Nem bánják, ha egy-egy dollárt kapnak azért...

Paipet és Siam Reap (jelentése "legyőzött Thaiföld") között jó, ha 110 kilóméternyi rossz aszfaltozott út vezet, ami 4 órájába kerül az utasnak, az egy órás közbeiktatott étteremlátogatással egybekötve. Két-három éve ugyanez az út majdnem járhatatlan volt. Azt beszélték, hogy egy Bangkok-Siam Reap közötti légijáratokat üzemeltető cég fizette le a kormányt, hogy a turisták inkább repüljenek.

Ha nem tudjátok, de érdekel titeket mi történt kambodzsában harmincnégy évvel ezelőtt- a magyar wikinek csak nyúlfarknyi információja van róla- olvassátok el az angolt. Egy mondatban- a kína barát vörös khmerek, Pol Pot vezetésével visszaküldték Kambodzsát a kőkorszakba, és ehhez megöltek két-három millió embert, nőt, férfit, gyereket. Agrárparasztokat akartak látni csak. A városokat kiürítették, azt hazudták, az amerikaiak jönnek bombázni.

A történelem talán legnyomasztóbb eseménye ez. Akkor, ha tudunk róla, és akkor meg főleg, ha tudjuk hogyan.

Kambodzsát ez a négy éven át folyó népirtás és az azt követő majd' húsz évig tartó polgárháború határozza meg. És Angkor, a háború és erőszak ellenpólusa. Angkornak neveznek kétféle sört(pontosabban Angkor és Anchor), a hotelek és az éttermek nagyrészét is.

Angkor a bizonyíték arra, hogy kilencszáz éve békében éltek egy egymilliós városban, ami Kampuchea fővárosaként kézben tartott mindent a mai Burmától az mai Vietnam partjaiig. A házak, az épületek fából készültek,belőlük semmi nem maradt. De a hatalmas városban, kilóméterekre egymástól állnak ma is a Watok, köztük a vízzel körülvett Angkor Wat, a legnagyobb istennek emelt szentély a világon. Vagyis a Földön.

A legismertebb történet szerint Mahout, egy francia utazó a dzsungelben találta a sűrű novényekkel benőtt épült templomokat. Mások szerint mar kétszáz évvel a pusztulása (1431) után hoztak nyugatiakat ide a helyiek, akik végig tudtak Angkorról.

A lényeg, hogy a középkori nagyváros épületein a fák és a dzsungel vissza nem fordítható pusztításokat végeztek, amin most a francia és német kormány támogatásával, nyugati régészekkel próbálnak javítani. Koldusok országának ilyenre nem futhassa...

Az egészet tuk-tuk sofőrökkel, négy nap alatt be lehet járni. Én biciklivel próbáltam, mert nem szeretem a nyomulós, a pénzre állandóan éhes társaságot.

Három templomot néztem csak meg, mert későn indultam, és sokáig ebédeltem egy lánnyal, aki könyveket árult Banteay Kdeinél. Ekkorra már elegem volt a sípokat, könyveket, pólókat, gyümölcsöket, képeslapokat, a bicikliért védelmi pénz kéregető árusokból, de ő őszintébbnek tűnt. Szóval meghívtam, és megvettem tőle a népirtásról szóló First they killed my father című könyvet. A nővére éttermében (a padlót föld díszítette, a konyha egy gázpalackból és egy wokból állt) mesélt a családjáról. A Sras Sang watjától néhány száz méterre álló faluban nőtt fel a 12 testvérével. Ötükkel a vörös khmerek, vagy a malária végzett, heten maradtak. Ő most egyetemre jár és számvitelt tanul. Délután meg könyveket árul...

Utolsónak maradt a Preah Khan, ahol a természet bírkózik az ember emelte sziklákkal szemben. Visszafele találkoztam magyarul beszélő tízéves khmerekkel. Bár a spanyoljuk biztosan jobb...

A képeket nézegetve nincsen kedvem kimenni a hideg londoni utcákra a kétfontos chicken wingsekért...

Trang -Bangkok

Bármerre jártam, Bangkok kicsit mindig hianyzott. Nem is lacafacaztam, az idom lejart Koh Lipen, egy felnapnyi Trangi atszallas utan vonattal folytattam az utam delrol Bangkokba.
Meg Matthias mondta, hogy a vonat erdekesebb utakon jar, mint a busz, kevesebb a megfeszített munkától izzadó őfelségét Bhumibolt dicsőito aranyozott keretű óriásposzter (Londonból már mondhatok ilyet), és cenzúrázatlanabb a valósag. Bármennyire kényelmetlen, és lassú!
A harmadosztályra kertem jegyet, gondoltam az elso es a második is velunk jön, tökmindegy.

A turisták néhány félszeg kísérletet kivéve nem utaznak vonaton. Nekünk ott vanak kisebb tavolsagokra a legkondis minibuszok, nagyobbakra az UV lampas, szinten legkondis nagybuszok. Mintahányszor mintegy páncélautóban, szigorúan nem keveredve a helyiekkel.
Szóval megbámultak, ahogy helyet kertem a narancsos monk mellett. És azután is, végig.

A mennyezetrol logo ventillatorok alatt, es az ablakokon becsapódó huzat miatt nehezen ment az alvás. A kocsikat minden állomáson ellepték a leveseket, gyumolcsoket, italokat, frissítő kendőket áruló tömegek, akik az állomáson várják a befutó vonatokat. Néhányuk csak akkor ugrott le, amikor mar el is hagytuk az allomást.

A vonatablakbol hajnalban elemtarulo Bangkok tenyleg egeszen rendkivüli. Kattintottam is párat a geppel. Jol látjátok, a sinek között térdelő férfi a ket kosarban a két kakassal az ég tudja mit csinál... Talán harcra készít fel őket. A sínek mentén meghúzódó, a város peremére került családok a száradó ruhák mögött küldik iskolába az egyenruhás gyerekeit. Persze mindeközben a faszénből felszálló füstök alatt készülnek az ételekkel, hogy az utcára tolják a kis kocsijaikat... Van, aki jegben tartott, felkockázott gyumolcsöket árul, van, aki a már félig embrióva érett tojásokat dobja a grillrácsra. Mások thai palacsintát árulnak majd az állomás környékén, és vannak, akik csak egy kézzel tolt szekerrol arulják majd a macsetével megnyesett zöld kókuszokat, benne szívószállal...

A Bangkokban eltöltött fél napról teszek fel most néhány képet, mielőtt Kambodzsába érünk egy héttel ezelőtt... :)

A mult heti epizodbol- Koh Lipe

Iszonyat- Mar Kambodzsaban jarok, Siam Riepben, de most, hogy mar minden szigetrol, varosrol, falurol irtam valamicsket, nem hagyhatom Koh Lipet sem szo nelkul. Mielott teljesen elfelejtem, hogyan is volt...

Kerestem a legtisztabb, a legritkabban lakott, a legkevesbe eluzleletiesedett szigetet, partot Thaifoldon. Es talaltam Koh Lipet, amit ugyanabba az iranyba igyekeznek elrontani, amerre a hires Koh Phi Phit. Persze ertem en, nem varom el a thaioktol, hogy ne csinaljanak penzt abbol, amibol lehet, de megis fajdalom, ahogy egy elvileg termeszetvedelmi teruleten az epitesi tormelek es pillepalack az uralkodo vizualis elmeny, ha csak Sunrise beachet vesszuk. A Porn-beach (ami egy csaladi nev!) megis makulatlan.

Az elso nap pletykaktol hangos a sziget. Seagypsy-k fakat nyesegettek a hegyoldalban, de a kierkezo rendorok feltartott kezzel ultek vissza a hajokukba. A seagypsy, vagy kisebbsegben chaolay, egy felnomad torvenyenkivuli kozosseg, akik minden elkepzelheto rosszat csinalnak, amikor nem halasznak. Na jo, neha nomad kempingeket szerveznek a szomszed lakatlan szigetekre.

........................

A kepek magukert beszelnek, es semmi nem rontotta a felfokozott hangulatom. Sokkal tobb itt a puha es a kemeny korall, es tobb a bohochal is, mint barhol ahol eddig jartam a tengeren. A viz, hala hogy vagy 100 kilometerre a pitshan ulok-i ( nem vicc, van ilyen. A vonatablakbol lattam, gondoltam is, milyen igaz!) vegyi uzemektol vagyunk, tokeletes.

Kevinnel toltottem az idom nagyreszet, akit Langkawirol ismerek, meg a Reggae barbol. Volt, hogy orakat toltottunk viz alatt, kilometereket usztunk ki es a viz annyira sekely volt nehany szaz meterre a partrol, hogy homokdunen setalhattunk bokaig ero vizben. A korallzatonyokra felkuszva meg a szemuvegunkon is igazithattunk nagyvidaman.. :)

Meg irok majd, teszek hozza, meg elveszek. De most Kambodzsaval kell foglalkoznom, meg a holnapi Phnom Penh-i vizumturammal... Angkort igerem elso fejezetkent!

Langkawi, Malajzia

Thaifold delnyugati csucskeben van egy szinte teljesen moszlim kisvaros, Satun. A helyiek a yanat beszelik, a nok sotet szinu csadorba burkoljak az arcukat, a gyerekek is pufibbak, es a ferfiak kozott mar nem ritka az arcszorzet. Ami a thaioknal nem mukodne, meg ha Allah kovetoi is lennenek. Szoval ott lent az mar aligha Thaifold, evrol evre kisebb robbantasokkal emlekeztetik is Ofelseget, Bhumipolt.

Satun ezen kivul semmi massal nem hivja fel a turistak figyelmet, talan meg ezzel sem. Ahogy Koh Lipen mondta egy oreg, a turistak is elkerulik a moszlimokat.

A Lonely Planet ajanlotta hotelem nem volt mas, mint egy 200 bahtos bortoncella, tevevel (Thaifold-Syria focimeccs) lapos vecevel, mellette egy vodor koszladt vizzel. Mindenbol aradt azafajta bagyadt dekadencia, amiert kepesek vagyunk utazni.

Masnap komppal at Langkawira, ami vagy 50 kilometer a tengeren, de egy egeszen mas vilag. A sziget adomentes, a kikotoben a hatalmas festett beton-sas mellett duty-free legkondicionalt bevasarlokozpont all delcegen, tele mindennel, amire nincsen szukseged. A taxiban, utban a sziget hatizsakos felere, Cenang beachre elbeszlegettem a jo angolsagu soforrel. Nem szegyellem, kicsit felviditottak a szinesre festett hazak az ut menten, a viszonylag europaias varosrendezes. Marmint egyaltalan hogy van olyan.

Az LP-m nem regi, megis az arak duplai a konyvben szereploknek. Vicces, a penzuk a regioban talan a legnagyobb erteku. Nem is lennenek moszlimok, ha nem igy lenne. Kb 3.7 ringitet kapsz egy dollarert, de legalabb 10 dollar a szallas, amig Thaifoldon 4.

A part, a viz szep, de nem tiszta. 100 ezren koszoljak ossze nap min nap. A taxis szerint ez nem sok, szerintem igen. Foleg ha annyira tokeletes a hely. A nagy sziget egynegyede es kornyezo kisebb szigetek vedettek, de majmoknal nagyobb emlosok mar nem lakjak.

Befizettem egy Island Hoppingra. Nagyjabol kulon valogattak a gazdag moszlimokat, a negy fekete csuhas asszonyaikkal es az ejropai senki turistakat. Megnezettek velunk egy kristalytiszta tavat, tele csipsz rablasra kesz majmokkal. Szerintem osszejatszanak a helyiekkel...

A sasetetesbe belezavart a lezudulo tonnanyi eso, a szigeten meg esotol vedetten bamultuk az elvonulo vihar utan suru kodbe bujt dombokat a tenger felett.

Bisra, a helyi boltos adott kulcsot a vendeghazahoz 35 ringitert. Frissito erzes egy igazi, lelegzo hazban, hideg padloval es fesmenyekkel a falon a sok koszladt bungallo utan... Nem panaszkodom!

Kevin Wilsonnal pedig Koh Lipen is osszefutottam. Husz perc mulva vonatra ulok Bangkok fele, harmadosztalyon. Aztan irok Liperol is, ha maradt meg, aki olvasson!

Railey- Tonsai- Koh Phi Phi

Van egy sziget, es van egy film, a Part. Es van egy orszag, ahol barmit meg lehet tenni, amig penzt hoz a hazhoz. Persze nem laoszi mertekekben (lasd Vang Vieng), de hasonloan gatlastalanul. Szoval a Phi Phi szigetek hivatalosan is egy nemzeti park. Ehhez kepest a volgyben epult varosban, amit a cunami utan ujjaepitettek, most kb olyan 5- 10 ezer ember el, es meg ugyanennyi turista uriti a civilizacios szemetet erre az egyebkent tenyleg gyonyoru helyre. Ha nem lennek ennyire erzekeny a termeszet es az ember kozotti esztetikai kontrasztra, talan tovabb maradnek. Attol is felek, hogy Koh Phi Phi csak egy resze annak, ami Thaifold deli reszen turizmus alatt folyik. Ha igy van, nem hiszem, hogy barmi marad is a korallokbol 50 ev mulva, csak a sziklak fognak allni.

Egyebkent Koh Phi Phi ket szigetbol all. A nagyobbik a tengertol korulvett keskeny foldsavon teljesen lakott, a kisebbik, Phi Phi Leh mar szigorubban felugyelt nemzeti park, ahol csak kempingezni lehet a Maya partnal, ahol azt a filmet forgattak, tudjatok. Ha a kepek kozott latjatok a parton allo csoportkepet, na az ott keszult.

Tegnap befizettunk egy hajos snorkelling turara, elkepesztoen sotet egek alatt korbehajoztuk Koh Phi-Phit, megneztuk a Shark Pointot, a Monkey Beach-t, a Bamboo Islandet, egy sekely sziklak kozti lagunat, es vegul a Partot. A korulmenyek messze az idealistol, haborgo hullamok kozt esoben longtail boat nem a leg magabiztosabb tengeri tekno.

A hajos mar elsore sem nyerte el a bizalmunkat; labbal tekerte a kormanyt, amig a kezevel a motort butykolte. Valamikor ilyenkor tortenhetett, hogy a hajo egy hatalmasat ugrott, majd balrol egy masik hullam annyira megdobta, hogy egyszerre egy csomo viz jott be jobbrol, nekunk meg a masik oldalra kellett ugranunk, hogy visszaalljunk egyenesbe! Remego labakkal szalltunk partra a Maya Beachen, akkor keszult a csoportkep is.

Oh, es megtorve hosszu evek esemenytelenseget a sziklamaszas vilagaban, kedden falra masztam az 1, 2, 3 palyan (vagy min), ahol a konnyebbik utak vannak. A legnehezebb egy 6a+ volt, amit megmasztam, vagy 21 meter magasan. Masokhoz kepest nem, de magamhoz merten jol teljesitettem. Nagyon fel szerettem volna tenni a kepeket a railey-i sziklamaszos naprol, de a memoriakartyam bedoglott, a kepek orokre a digitalis ur sirboltjaban nyugodnak majd. Itt nincsen, aki megjavitsa, ami nem olyan nagy meglepetes. Ha Laoszban romlott volna el, atkuldtek volna Thaifoldre, mert naluk nem ert senki a gepekhez. Charlotte is igy jart. Most az o kepeit latjatok ebben a bejegyzesben.

Nem tudom, hogy emlitettem-e, de vele Paiban talalkoztam, aztan harom nappal ezelott Tonsaion ujra. Aztan eljottunk Phi Phire, ahol meg egy irrel talalkoztam, akivel meg Vang Viengben beszelgettem. Ez igy ket nagy ujratalalkozas, ha nem lenne Jordi, akit meg a Pairol szolo fejezetben emlitettem. Fura, azt gondolnank ez jelent valamit, de azt hiszem semmit. Akkor nem lenne a peldaul Charlotte-tal toltott ido olyan unalmas...

Szoval most szabadulunk Miss Lee-tol, a vermes guesthouse-os nenitol, aki jol megzsarolt minket. Ha tole vesszzuk a jegyet Krabiba, nala hagyhatjuk a taskat, mielott indul a hajonk. Engedtunk, de csak mert nala tenyleg olcsobb.

Szoval Charlotte el Ao Nang-ba, aztan Malajzia nyugati partjara. En most Krabiba megyek, onnan a Perhentian szigetekre Malajziaba (hala az ingyenes vizumnak), mielott nem jarnak a hajok es bezarjak szallasokat monszun evszak elott.

Magyarazat a kepekhez: figyelitek a biciklit: parnazott bicikli csomagtarto meg a gyerekbiciklin is a kistesonak.

Megehezett snorkellingesek a Bamboo Islanden, ahol nincsen bamboo.

Bocs a kepekert, a minosegert a Charlotte gepenek lencsejen talalt maszatok tehetnek. Es mar sokadszorra, bocsanat a kicsit tulzasba vitt kozhelyes nyelvi fordulatokert, de nekem mar csak igy megy...

Laosz, vagy nem Laosz. Elhuztam kicsit az idomet Vang Viengben, es meg Luang Prabangot is latni akartam. Ott talalkoztam volna Jordival, a barcelonaival. Aztan kicsit megijedtem, hogy mifelekbol maradok ki delen, amig en a lao es francia epiteszet fuziojaban gyonyorkodom. Kozrejatszott meg az is, hogy a legtobbeknek mar megvolt del, mire eszakra jottek volna.

So I made my firm decision. Vagyis inkabb hulyet. Felszalltam egy Bangkokba tarto minibuszra, tejeltem az extra sebessegert es legkondiert, ami altalaban csak a falangoknak szamit. Ahelyett, hogy atkuzdottem volna magam a thai hatarom levo Nong Khaiig, ahonnan jarnak vonatok delre, es a harmadosztalyu fapados 90 bahtert, nem egeszen 450 csilingelo magyar forintert repitett volna Krung Thepbe (Bangkok).

Szoval az ejszakan tul voltam, a megerkezessel az elso jegeskave hajnali otkor egy angol sraccal a Soi Rambuttrin, a Koh San Road szellemi sikjaban.

Megvettem a jegyem Krabiba, kozel a malaj hatarhoz. Szoval volt egy csomo idom, mielott a buszom este indult volna. Meg akartam (vagyis inkabb koteleztem magam), hogy megnezzem a Grand Palace-t, de helyette csak kerulgettem, mert atletaban es rovidnaciban nincs belepo. Szoval amig bameszkodtam, teren ket thai vagy ot csomag kukoricat nyomott a kezembe, a galambok a kezemre szalltak, mar a hajamat teptek, mire elharitottam oket. Gondoltam dobok nehany bahtot ezeknek a rendes embereknek, de a lany szaz bahtjaval merte csomagjat, ami annyira meghokkentett, es felhaboritott, hog csak tovabbsetaltam az engem kisero szitkokkal a hatam mogott.

Meg megprobaltam ruhat berelni (!) a Grand Palace-hez, de nem akartam hulyeturista lenni, ugyhogy hajokaztam kicsit a Chao Prayan, ettem egy palcsanyi grillezett polipot, teknos-tavas buddha szentelyekben bolyongtam, meg viragot is vettem neki. Marmint Buddhanak.

Kicsi kinai piac, mire veget ert a nap, irany Krabi!!! Persze hogy egy 63 eves francia keregeto melle ultetett a szerencse. Persze az elete meseje egesz jol kivaltotta az idomet, megis a kisse tulhangolt amerikai akciofilm a busz tevejebol , es a tort francias angolsaggl eloadott erdektelen reszletektol szeteso sztori kicsit frusztraltgatott. Ugy a mi buszos utazasunk vegeig, ahol vettem neki egy doboz cigit, es biztositottam, hogy az Ipod, amit talalt, es az esotol meghulyuly ujra fog mukodni, szoval abbol a penzbol majd visszajohet Phuketbol, ahova a szukseg kuldte, hogy turistaktol keregessen. Egyebkent van neki egy etterme Chiang Maiban, ahol a 36 eves thai felesegevel el mar vagy 18 eve.

Ugorjunk. Viszonylag esemenytelen ut Krabi es Railey kozott, eloszor egy sawngthaew (ketpados pickup), majd egy longtail boat segedletevel. Raileyban nem konnyu olcso szllast talalni, de a 4 eurossal nagyon boldog voltam a mangrove erdo szelen. Kicsit tul sok csotany es patkany a szobaban, de a dzsungelben tenyleg szep dolog megosztani az ellettered.

Railey egyebkent a sziklamaszas paradicsoma, ahova minden magara valamit is ado maszo eljon. Nekem picit fajt, hogy a viz kicsit zagyi (:), de a szomszed strand mar igen stimmt. Szoval ket csodas nap, kenuzas, majmok elol futas es snorkeling utan atjottem a mar kevesbe csalad kozpontu Ton Sai-ra, amit csak egy szikla valaszt el Rai Leytol, ahonnan apalykot nagyjabol at lehet gyalogolni.

Tegnap meg egy 80 bahtos bungalowban aludtam aram nelkul, amit egy nagyi tart fenn, es en voltam az egyetlen vendege. Ma mar azt gondoltam, megerem azt a luxust, hogy 150 bahtert (400 Ft) valtok, es a parton lesz a kis kunyhom.

Regen kineztem mar magamnak a parttal szembeni kis szigetet, ahova ma jol el is kenuztam. Az ut kozepen kicsit viszolyogtam, amikor semmi sem volt nagyon kozel, es mintha minden csak tavolodott volna. A tengeren amugy is csaloka a tavolsag.

Szoval Poda szigeten talaltam meg a nagy nyudodalmat, amire ahitoztam. Szinaes kis halakkal, feher homokkal, egbol potyogo kokuszokkal. Es alig nehany emberrel, akik kozul talan ha tizen maradnak ejszakankent a szigeten, azok tobbsege is Thai.

Most Phi Phin gondolkodom, ami biztosan ekszerdoboz, ezert nem akarok belepiszkitani. Fura, hogy az erintetlenseg igeretevel mennyi embert csaltak mar ebbe az orszagba. Talan akkor inkabb a Hong szigetek, arrol senki sem hallott meg.