Railey- Tonsai- Koh Phi Phi

Van egy sziget, es van egy film, a Part. Es van egy orszag, ahol barmit meg lehet tenni, amig penzt hoz a hazhoz. Persze nem laoszi mertekekben (lasd Vang Vieng), de hasonloan gatlastalanul. Szoval a Phi Phi szigetek hivatalosan is egy nemzeti park. Ehhez kepest a volgyben epult varosban, amit a cunami utan ujjaepitettek, most kb olyan 5- 10 ezer ember el, es meg ugyanennyi turista uriti a civilizacios szemetet erre az egyebkent tenyleg gyonyoru helyre. Ha nem lennek ennyire erzekeny a termeszet es az ember kozotti esztetikai kontrasztra, talan tovabb maradnek. Attol is felek, hogy Koh Phi Phi csak egy resze annak, ami Thaifold deli reszen turizmus alatt folyik. Ha igy van, nem hiszem, hogy barmi marad is a korallokbol 50 ev mulva, csak a sziklak fognak allni.

Egyebkent Koh Phi Phi ket szigetbol all. A nagyobbik a tengertol korulvett keskeny foldsavon teljesen lakott, a kisebbik, Phi Phi Leh mar szigorubban felugyelt nemzeti park, ahol csak kempingezni lehet a Maya partnal, ahol azt a filmet forgattak, tudjatok. Ha a kepek kozott latjatok a parton allo csoportkepet, na az ott keszult.

Tegnap befizettunk egy hajos snorkelling turara, elkepesztoen sotet egek alatt korbehajoztuk Koh Phi-Phit, megneztuk a Shark Pointot, a Monkey Beach-t, a Bamboo Islandet, egy sekely sziklak kozti lagunat, es vegul a Partot. A korulmenyek messze az idealistol, haborgo hullamok kozt esoben longtail boat nem a leg magabiztosabb tengeri tekno.

A hajos mar elsore sem nyerte el a bizalmunkat; labbal tekerte a kormanyt, amig a kezevel a motort butykolte. Valamikor ilyenkor tortenhetett, hogy a hajo egy hatalmasat ugrott, majd balrol egy masik hullam annyira megdobta, hogy egyszerre egy csomo viz jott be jobbrol, nekunk meg a masik oldalra kellett ugranunk, hogy visszaalljunk egyenesbe! Remego labakkal szalltunk partra a Maya Beachen, akkor keszult a csoportkep is.

Oh, es megtorve hosszu evek esemenytelenseget a sziklamaszas vilagaban, kedden falra masztam az 1, 2, 3 palyan (vagy min), ahol a konnyebbik utak vannak. A legnehezebb egy 6a+ volt, amit megmasztam, vagy 21 meter magasan. Masokhoz kepest nem, de magamhoz merten jol teljesitettem. Nagyon fel szerettem volna tenni a kepeket a railey-i sziklamaszos naprol, de a memoriakartyam bedoglott, a kepek orokre a digitalis ur sirboltjaban nyugodnak majd. Itt nincsen, aki megjavitsa, ami nem olyan nagy meglepetes. Ha Laoszban romlott volna el, atkuldtek volna Thaifoldre, mert naluk nem ert senki a gepekhez. Charlotte is igy jart. Most az o kepeit latjatok ebben a bejegyzesben.

Nem tudom, hogy emlitettem-e, de vele Paiban talalkoztam, aztan harom nappal ezelott Tonsaion ujra. Aztan eljottunk Phi Phire, ahol meg egy irrel talalkoztam, akivel meg Vang Viengben beszelgettem. Ez igy ket nagy ujratalalkozas, ha nem lenne Jordi, akit meg a Pairol szolo fejezetben emlitettem. Fura, azt gondolnank ez jelent valamit, de azt hiszem semmit. Akkor nem lenne a peldaul Charlotte-tal toltott ido olyan unalmas...

Szoval most szabadulunk Miss Lee-tol, a vermes guesthouse-os nenitol, aki jol megzsarolt minket. Ha tole vesszzuk a jegyet Krabiba, nala hagyhatjuk a taskat, mielott indul a hajonk. Engedtunk, de csak mert nala tenyleg olcsobb.

Szoval Charlotte el Ao Nang-ba, aztan Malajzia nyugati partjara. En most Krabiba megyek, onnan a Perhentian szigetekre Malajziaba (hala az ingyenes vizumnak), mielott nem jarnak a hajok es bezarjak szallasokat monszun evszak elott.

Magyarazat a kepekhez: figyelitek a biciklit: parnazott bicikli csomagtarto meg a gyerekbiciklin is a kistesonak.

Megehezett snorkellingesek a Bamboo Islanden, ahol nincsen bamboo.

Bocs a kepekert, a minosegert a Charlotte gepenek lencsejen talalt maszatok tehetnek. Es mar sokadszorra, bocsanat a kicsit tulzasba vitt kozhelyes nyelvi fordulatokert, de nekem mar csak igy megy...