2009. november 1., vasárnap















Laosz, vagy nem Laosz. Elhuztam kicsit az idomet Vang Viengben, es meg Luang Prabangot is latni akartam. Ott talalkoztam volna Jordival, a barcelonaival. Aztan kicsit megijedtem, hogy mifelekbol maradok ki delen, amig en a lao es francia epiteszet fuziojaban gyonyorkodom. Kozrejatszott meg az is, hogy a legtobbeknek mar megvolt del, mire eszakra jottek volna.

So I made my firm decision. Vagyis inkabb hulyet. Felszalltam egy Bangkokba tarto minibuszra, tejeltem az extra sebessegert es legkondiert, ami altalaban csak a falangoknak szamit. Ahelyett, hogy atkuzdottem volna magam a thai hatarom levo Nong Khaiig, ahonnan jarnak vonatok delre, es a harmadosztalyu fapados 90 bahtert, nem egeszen 450 csilingelo magyar forintert repitett volna Krung Thepbe (Bangkok).

Szoval az ejszakan tul voltam, a megerkezessel az elso jegeskave hajnali otkor egy angol sraccal a Soi Rambuttrin, a Koh San Road szellemi sikjaban.

Megvettem a jegyem Krabiba, kozel a malaj hatarhoz. Szoval volt egy csomo idom, mielott a buszom este indult volna. Meg akartam (vagyis inkabb koteleztem magam), hogy megnezzem a Grand Palace-t, de helyette csak kerulgettem, mert atletaban es rovidnaciban nincs belepo. Szoval amig bameszkodtam, teren ket thai vagy ot csomag kukoricat nyomott a kezembe, a galambok a kezemre szalltak, mar a hajamat teptek, mire elharitottam oket. Gondoltam dobok nehany bahtot ezeknek a rendes embereknek, de a lany szaz bahtjaval merte csomagjat, ami annyira meghokkentett, es felhaboritott, hog csak tovabbsetaltam az engem kisero szitkokkal a hatam mogott.

Meg megprobaltam ruhat berelni (!) a Grand Palace-hez, de nem akartam hulyeturista lenni, ugyhogy hajokaztam kicsit a Chao Prayan, ettem egy palcsanyi grillezett polipot, teknos-tavas buddha szentelyekben bolyongtam, meg viragot is vettem neki. Marmint Buddhanak.

Kicsi kinai piac, mire veget ert a nap, irany Krabi!!! Persze hogy egy 63 eves francia keregeto melle ultetett a szerencse. Persze az elete meseje egesz jol kivaltotta az idomet, megis a kisse tulhangolt amerikai akciofilm a busz tevejebol , es a tort francias angolsaggl eloadott erdektelen reszletektol szeteso sztori kicsit frusztraltgatott. Ugy a mi buszos utazasunk vegeig, ahol vettem neki egy doboz cigit, es biztositottam, hogy az Ipod, amit talalt, es az esotol meghulyuly ujra fog mukodni, szoval abbol a penzbol majd visszajohet Phuketbol, ahova a szukseg kuldte, hogy turistaktol keregessen. Egyebkent van neki egy etterme Chiang Maiban, ahol a 36 eves thai felesegevel el mar vagy 18 eve.

Ugorjunk. Viszonylag esemenytelen ut Krabi es Railey kozott, eloszor egy sawngthaew (ketpados pickup), majd egy longtail boat segedletevel. Raileyban nem konnyu olcso szllast talalni, de a 4 eurossal nagyon boldog voltam a mangrove erdo szelen. Kicsit tul sok csotany es patkany a szobaban, de a dzsungelben tenyleg szep dolog megosztani az ellettered.

Railey egyebkent a sziklamaszas paradicsoma, ahova minden magara valamit is ado maszo eljon. Nekem picit fajt, hogy a viz kicsit zagyi (:), de a szomszed strand mar igen stimmt. Szoval ket csodas nap, kenuzas, majmok elol futas es snorkeling utan atjottem a mar kevesbe csalad kozpontu Ton Sai-ra, amit csak egy szikla valaszt el Rai Leytol, ahonnan apalykot nagyjabol at lehet gyalogolni.

Tegnap meg egy 80 bahtos bungalowban aludtam aram nelkul, amit egy nagyi tart fenn, es en voltam az egyetlen vendege. Ma mar azt gondoltam, megerem azt a luxust, hogy 150 bahtert (400 Ft) valtok, es a parton lesz a kis kunyhom.

Regen kineztem mar magamnak a parttal szembeni kis szigetet, ahova ma jol el is kenuztam. Az ut kozepen kicsit viszolyogtam, amikor semmi sem volt nagyon kozel, es mintha minden csak tavolodott volna. A tengeren amugy is csaloka a tavolsag.

Szoval Poda szigeten talaltam meg a nagy nyudodalmat, amire ahitoztam. Szinaes kis halakkal, feher homokkal, egbol potyogo kokuszokkal. Es alig nehany emberrel, akik kozul talan ha tizen maradnak ejszakankent a szigeten, azok tobbsege is Thai.

Most Phi Phin gondolkodom, ami biztosan ekszerdoboz, ezert nem akarok belepiszkitani. Fura, hogy az erintetlenseg igeretevel mennyi embert csaltak mar ebbe az orszagba. Talan akkor inkabb a Hong szigetek, arrol senki sem hallott meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése